Jó hír, hogy Triesztben _még mindig_ lehet 60.000 euró körül érdekes, jól használható kis lakásokat kapni. A napokbaan több ilyet is láttam és egy végül el is kelt. Ezekben persze mindig van valamilyen kompromisszum: ha jó helyen vannak, akkor vagy földszintiek, vagy belső udvarra néznek, illetve nincsenek olyan nagyon jó helyen vagy állapotban. Erkély és tengeri kilátás nem ez az árkategória, de valamennyivel többért a déli városrészekben az sem kizárt.
A Scala Santa a Miramare sugárút tengerparti része és a szűkebb belváros között elhelyezkedő, ma _ még_ alulértékelt Roiano egy hegyre felkapaszkodó utcája, ahol ezt a földszinti, de “romantikus” és teljesen felújított lakást láttam. A kilátás itt utcai, de a házból kilépve körülbelül a budai Víziváros látványa és hangulata fogad.
A napokban ugyanitt egy tökéletes állapotban lévő, kétszobás 9. emeleti lakást sikerült új tulajdonosához juttatnom a 70.000 és 80.000 közötti ársávban, ahol a teljesen kifogástalan állapoton és a magasságból adódó nagyszerű kilátáson és erkélyen túl még az is a vétel mellett szólt, hogy a tulajdonos, bár ingatlanügynöksége van, nem számította (mert nem számíthatja) fel a vevő álta fizetendő 4% + Áfa jutalékot. Ha kicsit ravaszabb vagy tisztességtelenebb, persze módja lett volna arra, hogy egy másik ügynökséggel adassa el és osztozzanak… A házat éppen teljesen felújítják, nemcsak a homlokzatot (ezért az állványok a képen), hanem a tetőt, a liftet, a fűtést és a lépcsőházat is, természetesen a régi tulajdonos terhére és nagyon jelentős állami támogatással.
Ha mesés kilátást akarunk, arra is van mód, bár egyre drágábban… A harmadik értékesített ingatlan egy óvárosi hatodik emeleti lakás, amelynek sajnos keskeny erkélyéről mesés kilátás nyílik a tengertől a San Giusto citadelláján át a Karszt-hegység városba nyúló hegyoldaláig. A vevő lényegében annyi idő alatt döntött, amennyi a felmérésemet követő jelzésemtől az útnak indulásáig tartott, és még aznap aláírtuk a “propostát”, azaz az elfogadása esetén előszerződéssé váló ajánlatot.